Csoma útján két keréken - Interjú Zichó Viktorral

Updated: 6 days ago

"Kaland és fotózás. Ha ezt a kettőt egybekötöm, akkor tudok tisztán a szenvedélyemnek élni. Jöhet bármi extrém, elborult, őrült ötlet, csak ne kelljen a komfortzónámban mozognom. Mind a fényképezés, a mászás, és az utazás már évek óta életem szerves része. Szabadidőm közel egészét ezek az elfoglaltságok töltik ki, minden kínálkozó alkalmat kihasználok. Szeretném a létező összes extrémsportot kipróbálni, és a világ legszebb hegyeit, sziklafalait mászni. Nem feltétlen megmászni, mert a gondolkodásmódom fontos része, hogy ha nem megy, megpróbálom máskor. Az utat élvezem, nem pedig megrögzötten a célt hajszolom, nem a csúcsért megyek, az csak egy extra."


A fenti sorokat Zichó Viktor írja magáról a blogján. Bizton állíthatom, hogy elbringázni Indiáig minden, csak nem a komfortzónában tipródás. Bár a 45 kilogramnyi felszerelés, amit magával vitt, erősen messze áll a bikepacking fogalmától, mégis szerettünk volna készíteni vele egy interjút, hogy meséljen a nem mindennapi kalandokról, amit ezen a 11 hónapos, több. mint 11 000 km-es utazáson átélt.


- Mesélnél egy picit erről a szenvedélyről, amit a bemutatkozásban is írtál?

- A hegyek megszállotja vagyok. A turisták által nagy ívben elkerült helyek, a hegygerincek, a kitett hegyoldalak, a hatalmas terek, a monumentális panorámák szerelmese. Néha elgondolkozok, és megerősítem magamban az érzést, hogy nekem pár száz évvel ezelőtt kellett volna élnem, a nagy földrajzi felfedezések korában. Nincs semmilyen alkohol, vagy drogfüggőségem, de megszállottan a nehéz és veszélyes, vagy éppen kiszámíthatatlan helyzeteket keresem, amikor hajt az ismeretlen, és nem tudom, mi lesz a következmény.


Viktor a mászó szenvedélyét az út alatt sem adta fel. Koya, Irán.


- Mivel foglalkozol, amikor épp nem egy szikláról csüngsz lefelé, vagy a hátadra kötözött kerékpárral kelsz át hágókon?

- Sok mindennel foglalkozom, végzettség szerint energetikai mérnök vagyok, de sok esetben fotózással-videózással, illetve ipari alpin munkákkal keresem a pénzem.


- Hogy jött az ötlet, hogy bejárd Kőrösi Csoma Sándor útvonalát?

- Hat éve olvastam Kőrösi Csoma Sándor útinaplóját, ami mélyen megérintett, és inspirált. Számomra lenyűgöző volt az ő története, ahogyan ő utazott és tanulmányozta a tibeti nyelvet. Az akaraterő mindvégig hajtotta, és sose adta fel. Az útvonala nagyon érdekelt, pusztán a tájak és kultúrák miatt is, valamint azért is, hogy átélhessem azt, amit ő átélhetett. Ahogy 2014 augusztusában jöttünk le egy jó barátommal az Ararát hegyről, a beszélgetés arra irányult, hogy kinek mi lesz a következő nagy kalandja. Nos, én ezt a kalandot mindenképp a 200 éves évfordulón akartam kivitelezni, és sikerült is! (Kőrösi Csoma Sándor 2019. novemberében hagyta el Magyarországot. - a szerk.)


- Miért kerékpárral?

- Szerintem utazni nagyon is pazarló dolog, és egy óriási luxusigényt elégítünk ki vele. Én a lehető legtöbb alkalommal igyekszem az ilyen luxusigényeimet a környezetre kevésbé káros módon kielégíteni: bringázok, stoppolok, gyalogolok. Így tettem tavaly júliusban is, mikor felszálltam a fekvőbringámra, és azt tekerve, illetve gyalogszerrel eljutottam Csomakőröstől Darjeelingig, északkelet Indiáig.


- Mennyi ideig tartott a felkészülés? Volt már kerékpáros túra tapasztalatod?

- Kb. egy évig tartott a felkészülés, mert véglegesen 2018 júliusában döntöttem el, hogy elindulok. Volt előtte több hosszú túrám is, egyszer elbicikliztem az Ararát hegyig (3600 km), egyszer meg átszeltem az Alpokat (1000 km).


-Mit kell tudni a bringádról, felszerelésről? - Egy átalakított M5 High racer fekvőkerékpárral mentem, amit 45 kg csomaggal pakoltam meg. Két túlméretes oldaltáskába és egy fekvőbringás üléstáskába tettem a kempingcuccot, a konyhát, a ruháimat, a bakancsomat, a laptopomat, a fényképezőgépemet és a drónomat. Később, Tádzsikisztánban pedig érkezett egy 10 kg-os téli csomagom (hálózskák, matrac, hágóvas, stb.) amit még egy plusz hátizsákba tettem be és rögzítettem az alapból is túlterhelt bringára.


- Mi volt az útvonalad? - A tervezett útvonal Csoma Sándor útvonala volt, olyan módosításokkal, hogy a Földközi tengeren nem kívántam átvitorlázni, így Anatóliában a parton mentem végig. Moszulba és Bagdadba nem merészkedtem be, valamint Afganisztánon valamivel keletebbre keltem át.


- Mikor és honnan indultál, volt-e tervezett időkereted?

- 2019. július 2-án indultam Komáromból, és 7 nap alatt értem le Csomakőrösre ahol indult az expedíció. 9-én indultam el Csoma szülőfalujából "élesben". A tervezett időkeretem 7 hónap volt.


Indulás Kőrösi Csoma Sándor szobrától. Csomakőrös, Románia.


- Nem kérdezem meg, hogy "Na, és milyen volt?" Mert ezt nem lehet igazán se elmesélni, se megérteni, meg kell tapasztalni. Inkább mesélj arról, hogy voltak-e műszaki elakadásaid. - A bringámon szinte minden tönkrement, amit el tudtam képzelni. Nem is csoda, hisz volt olyan 1000 kilométerem, amit burkolatlan utakon tettem meg.


- Balesett szenvedtél az út alatt? - Baleseteim nagyon enyhék voltak: egyszer koccantam egy autóval Pakisztánban és letört az oldaltáskám füle (ezt követően csőbilinccsel rögzítettem), volt egy esésem Afganisztánban és ledaráltam vele a hátsó váltómat. Egyszer megpróbáltak kirabolni Iránban, egy nagy késsel fenyegetett 3 fiú, de elűztem őket.


Konzultáció és műtét. Islamabad, Pakisztán.


- Tudom, hogy nehéz kiragadni egyet-egyet, de kérdeznék néhány "leget" is. Melyek a legemlékezetesebb találkozásaid emberekkel? A késes fenyegetésen túl... - Találkoztam egy magyarral Törökország déli felén, és nagyon jól esett a beszélgetés. Azt mondta, igazi magyarnak tart engem. Iránban, Meshedben befogadott egy bringás-sziklamászó család, és nagyon jó időt töltöttünk együtt. Napokat voltam náluk, mindig főztek nekem és rengeteget beszélgettünk. Pakisztánban pedig egy politikus férfi akart engem meghívni a családjához 3 hónapra. Komolyan gondolta.


- Mi volt a legnehezebb a közel egy év alatt? - A legnehezebb a kórházi fogság volt. Bezártak egy kórházba 9 hétre, az első két héten még a folyosót sem hagyhattam el. Meg is loptak és teljesen levegőnek néztek. Nyomasztó volt, rosszabb volt mint a börtön.


- Mi nyűgözött le a legjobban?

- Az emberek végtelen vendégszeretete Iránban és Észak Pakisztánban, a hatezres hegyek látványa a Hindukush hegységben és a buddhista szertartás egy hegyi kolostorban.


- Legmagasabb pont bringával? - Legmagasabb pont bringával 3880 m, Broghil Pass.


Átkelés a hágón. Afganisztán.


- Leghosszabb megtett napi táv? - 183 km.


- A legfurább amit ettél, ittál?

- Talán a haleem dal, ami nagyon furcsán néz ki (olyan, mint egy kupac fos) de nagyon finom csirkehúsos lencsés készítmény.


- A (számunkra, európai magyaroknak) legfurább szokás, amivel találkoztál?

- Legfurcsább szokás a taruf, ami Iránban jellemző: egy üzleti alku teljes lemondással indul. Az eladó ingyen adná oda a terméket, majd a vásárló alkudja fel az árat a megfelelő árra. Egymás tiszteletének a kifejezésére irányul, afféle aranyos képmutatás.


- Mennyibe kerül egy ilyen utazás? Mennyit költöttél átlagban egy nap? - A napi tervezett büdzsém 3000 Ft volt. Sose számoltam át a teljes expedíció költségét, így a pontos napi költséget se tudom megmondani. De nagyjából stimmel a szám ha minden költséget figyelembe veszek és leosztom 330 napra.


- Nagyon kalandos volt az utad. Sok minden elromlott a kerékpárodon, Pakisztánban börtönbe, Indiánban kórházi fogságba (AKA karantén) kerültél. Mindezek ellenére, vagy talán pont ezek miatt is, elérted a célod. Milyen volt megérkezni és ott álni Csoma sírja előtt?

- Csoma sírjához álruhában érkeztem, mert nem engedtek be külföldit West Bengal tartományba amikor arra jártam. Elegem volt az aberrált szabályaikból, főleg 9 hét kórházi szabadságvesztés után, és úgy döntöttem belógok egy indiai kerékpárral, indiai ruhában, maszkban. A sírhoz már gyalog mentem, és alig vittem magammal valamit. Mikor megérintettem Csoma sírját, küldetésem célpontját, egészen csodálatos, beteljesült érzés lett úrrá rajtam, ami órákon keresztül eltartott. Még másnap is visszamentem, elénekeltem a székely himnuszt, sokat gondolkoztam, hogy milyen hasonló is volt a mi utunk, és hogy mennyire nagyszerű, zseniális dolog az, amit Csoma véghezvitt. Szeretném, ha mindannyian megemlékeznénk e nagy magyarról. Mikor elindultam onnan, tudtam, hogy még visszajövök Darjeelingbe.



- Mit tanultál az útból?

-Igazából rengeteg mindent. Párat kiemelek. Az emberek túlnyomó része jóindulatú, kedves, segítőkész, de ennek ellenére mindig kritikával és bizalmatlanul kell fogadni azt, aki leszólít, vagy beszélgetést kezdeményez. A média egy veszélyes állatfaj, amit csak kritikával lehet kezelni. Én már semmilyen híradót-hírlapot-hírportált nem tudok kritika nélkül nézni-olvasni. Minden a pénzre megy, nem a hitelességre vagy a valóság leképezésére. Megtanultam, hogy a valódi börtön a saját elménk börtöne. A szabadság pedig csak úgy szabadság, ha belül is szabadok vagyunk: úgy lehet csak megélni a pillanatot, ha teljesen tiszták vagyunk legbelül.


- Könyvet írtál a kalandodról, ami előrendelhető. Hogy áll most a kampány? - 4 nap van hátra az előrendelésből, de lehet, hogy ki fogom terjeszteni még 10 nappal és meghirdetem még egyszer alaposan, mert nem jött elég rendelés a magyar változatra sem. Az angol fordítás nagy eséllyel elmarad jövőre, mert most így nincs rá keretem.


- Te magad is mondtad, hogy az út maga a cél, nem a megérkezés. Mi a következő cél/terv/út? - Két bringás terv van most fejben. Egy teljes Himalája traverz hegyikerékpárral a hegylánc legmagasabban húzódó ösvényein várhatóan 2021 őszén, és egy téli Nordkap kerékpártúra 2022 februárjában fekvőkerékpárral.


- Voltak szponzoraid akiknek szeretnél köszönetet mondani? - Igen, három szponzornak szeretném megköszönni a támogatást: Duoplan Kft, Solum Rt és B&O Engineering. Valamint adott egy kis pénzt a politikai ellenzék Indiában. Továbbá nem pénzügyi támogatás, de a magyar Külügyminisztérium rengeteget segített a börtönből való kijutásomban.


Galéria Viktor fotóiból.


Viktor, gratulálunk a nem mindennapi úthoz. Kívánjuk, hogy sikerüljön ilyen elszántsággal és kitartással véghezvinni a jővőbeni terveidet is! Viktor blogját itt, youtube csatornáját pedig itt találjátok. A könyv előrendeléshez itt tudtok csatlakozni! Köszönjük az interjút! Fotók: Zichó Viktor

Szerkesztette: Boros Balázs Mókus









Copyright Bikepacking Hungary 2019
Budapest, Hungary

info@bikepackinghungary.com