Dombra fel, hegyről le - "Everesting love..."

Biztosan többen találkoztatok már, a mostanában egyre népszerűbb kerékpáros kihívás, az Everesting fogalmával. Mindenki megnyugtatására, itt nem arról van szó, hogy egy kerékpárt kötnek a résztvevők a hátukra, és azzal menetelnek a Himalája legmagasabb csúcsára. (Habár láttunk már hasonló, roppant frappáns ötletet is.) Az Everesting lényege, hogy a kihívást vállalónak, kerékpárral kell 8848 m-t “mászni”, vagyis ennyi pozitív szintkülönbséget kell tekerve leküzdenie. Ez még annyira nem is tűnik vérmesnek első hallásra, hiszen akár egy Hungarian Divide féltávon is 9000 m feletti szintet kell teljesíteni a sikeresen célba érkezőknek. Mitől durva kihívás mégis az Everesting? Olvass tovább és mindenre fény derül!


Akit érdekel a kihívás története, az itt olvashat róla bővebbe. Az Everesting oldalán hosszasan és részletesen taglalják a szabályokat, tippeket, javaslatokat kaphatunk, hogy hol és hogyan érdemes nekiállni a kihívásnak. Megtaláljuk a teljesítettek névsorát, stb. Aki a kihívásra adja a fejét, mindenképp tanulmányozza át az oldalt! A szabályok röviden a következők:

  • +8848 m szintemelkedés. Csak a felfelé számít.

  • Egy domb. Fel a tetejéig és vissza. Nem lehet összefűzni az útvonalat különböző emelkedőkkel. Szomorú hír, de akik Hungarian Divide fél vagy egész táv teljesítők lettek, nem lettek egyben Everestingelők is (tudom, szívás).

  • Egy nekifutásra. Közben megállhatsz, pihenhetsz, frissíthetsz, de nem alhatsz az Everesting próbálkozás alatt.

  • Nincs időkorlát. Lehet 20 óra vagy 42, a lényeg, hogy közben ne aludj el!


A szabályok között az is meg van határozva, hogy milyen computerrel kell mérned a távot, szintet, hogy érvényes legyen, milyen kerékpárral indulhatsz (kb. bármilyennel, kivéve elektromos és rekumbent, bár ez utóbbinál vannak kivételek), stb.


A kerékpáros választ egy dombot (ennek is megvannak a javasolt szempontjai), és semmi más dolga nincs, mint feltekerni, majd a tetejéről visszagurulni. Majd ezt ismételgetni, míg össze nem jön a 8848 m szintkülönbség). Egyszerű, nem? Sean Gardner amerikai kerékpáros októberben döntötte meg a fennálló rekordot, sikerült lemennie 7 óra alá!


Magyarországon is egyre népszerűbb a kihívás és több teljesítője van már. Két barátunk is úgy döntött, hogy próbára teszi magát. A velük készült, rövid interjút olvashatjátok a következőben.


Kérlek mutatkozzatok be és meséljétek el az olvasóknak, hogy mióta és milyen "szakágban" bringáztok!

- Sziasztok, Szamos Márton (a továbbiakban SZ.M.), vagyok, 27 éves. 2006 óta kerékpározom aktívan. Eleinte cross country olympic és cross country marathon ment, aztán pár évig fixiztem. Ezt követően országútról tértem vissza fokozatosan terepre. Teljesítettem a 5 peaks 500-at és a Hungarian Divide hosszútávját is.




-Sziasztok, Boruzs Zsolt (a továbbiakban B.ZS.) vagyok, 43 éves. Én is gyerekkorom óta aktívan bringázok, de sosem versenyeztem, még amatőr szinten se. Régen montiztam, aztán három év csak fixi jött, pár éve pedig a gravel. Teljesítettem a 5 peaks 500-at, a Hungarian Divide-ot, októberben megnyertem a Sturovo-Budapest túrát.


Akkor jöjjenek a kérdések!

Honnan hallottál az Everestingről? SZ.M.: - Feltehetően a közösségi médiában, nagyjából mikor megjelent. Meg időközben többször láttam, hogy rakják ultrás arcok. (mint pl. Bagoly Levi).

B.ZS.: - Már nem emlékszem mi volt az első, de biztos a neten valami bringás oldalon, facebook, stb.


Mi fogott meg benne? Mi motivált, hogy belevágj a kihívásba?

SZ.M.: - Eleinte semmi, nem különösebben motiválnak ezek a kihívások. Végül a Divide alatt éreztem magamban többször gátat abban, hogy tovább menjek mivel nem voltam tisztában a határaimmal, egy ilyen jellegű túrán. Szerettem volna kipróbálni, hogy mit bír a szervezetem mikor tét nélkül lehet menni. Szerintem erre a célre kitűnő ez a kihívás.

B.ZS.: - Az hogy nem verseny, nem mást kell legyőzni, nincs idő korlát, bárhol, bármikor meg lehet csinálni, és mégis nehéz kihívás, szabályokkal.


Nincs más ellenfél, csak az emelkedő.


Hogyan készültél fel rá?

B.ZS.: - Elolvastam az Everesting.cc-n az Everesting guide-ot, és egy két beszámolót azoktól, akik teljesítették. A helyszínt nézegettem egy-két úton.

SZ.M.: - Augusztusban volt 2 hosszabb túrám, egy Alacsony-Tátra átkelés 2,5 nap alatt, valamint a Divide full táv.


Milyen szempontjai voltak a helyszín választásnak?

SZ.M.: - Szerettem volna olyan helyen csinálni, ahol eleve szívesen kerékpároznék, valamint nem akartam túl rövid szegmensen rakni. Nem mellesleg ez a hely valami olyasmi, mint a franciáknak az Alpe d’Huez.

B.ZS.: - Lehetőleg autók elől lezárt legyen, de a sorompóhoz közel meg tudjak állni az autóval, csendes (szinte egyedül voltam végig), jó minőségű erdészeti út, lehetőleg erdőben, fák között. Így utólag nézve jobb lett volna, ha kicsit egyenletesebb a szintemelkedés, és kevesebb a kanyar.


Hol Everestingeltél? Az útszakasz hossza, emelkedése 1 kör alatt? Hány kör kellett a teljesítéshez (fel és le az 1)?

B.ZS.: -Mátra, Szorospatak utáni erdészeti út, a sorompótól. Az etap hossza 2,17 km (azért ennyi mert utána kis lejtő lett volna). 108 m szinttel. 100 kört tűztem ki célul, az szép kerek szám és ráértem :), így meglett a 10 000 m is.

SZ.M.: - Mátraháza-Kékestető között. 3,47 km az etap hossza, 271 m szinttel. 33 kör kellett hozzá, amiből végül 35 vagy 36 lett, mivel felfelé nem túl pontosak az órák.


Mikor kezdted (hónap nap, óra)?

SZ.M.: - 2020. Szeptember 5. 8:45.

B.ZS.: -2020. Június 23. 05:45.


Mi volt a frissítési taktikád? Volt segítőd?

SZ.M.: -Rengeteg kaját vittem, főleg gyorsan felszívódó dolgokat és abból terveztem sokszor sokat enni. Rengeteg palacsinta, gumicokor, sós ropi. De persze volt mellette pár szalámis szendvics is, hogy valami tartalmasabb is legyen bennem. Volt kint pár haver, akiknek szeretném mégegyszer megköszönni a szórakoztatást, valamint speciál köszönet Apjok Robinak, aki bebizonyította, hogy nem csak a Divide-on tud lenyűgöző képeket lőni.

B.ZS.: - Minden 10. körben (kb. 2,5 óránként) mentem az autóhoz enni, kulacsokat tölteni, öltözni, akku csere, lámpa felvétel, lánc olajozás, stb. Egyedül voltam.




Marci frissít, kellenek a jó érzések.


Voltak-e holt pontok a kihívás alatt? Ha igen, mikor? Mi segített túllendülni?

B.ZS.: -Holt pontra nem emlékszem, de a vége egyre nehezebb lett. A végén úgy éreztem, a 101. kör már nem menne.

SZ.M.: - 3500 m körül egy enyhe térdfájás ami elmúlt, valamint hajnal 3 körül nem bírtam már gumicukron meg iso-n kívül mást fogyasztani. Valamint ingerlénnyé váltam. Roppant mód zavartak a hangok, a fények, a napfelkelte előtti 3 kör volt a leglassabb, sokszor nem is tudtam mit keresek ott, de azért forgott a lábam.


Mik a végső adatok?

SZ.M.: - 236.5 km, 9,610 m szint, 35 vagy 36 kör, nettó: 20:48:22.

B.ZS.: - 431 km , 10687 m szint, 100 kör, nettó 25:19:24.


Zsolti, századszor a sorompónál.



Nincs több...


Mi volt a legnehezebb benne?

SZ.M.: - A regeneráció :). Sok új tapasztalatot szereztem viszont, pl első alvás nélkül átbringázott éjszaka, vagy 20 óra feletti mozgásidő, egy-két hallucináció.

B.ZS.: - Úgy éreztem ha feladom, akkor az nem az álmosság és talán nem is a fáradság miatt lett volna, hanem ha valamim, főleg a lábam, térdem jobban megfájdult volna.


Tanácsaid annak, aki szeretne belevágni? B.ZS.: - Ne olyan helyen csináld, ahol lefelé a leggyorsabb szakasz egy masszív sorompóval ér véget :). Sötétben, mondjuk a 20. órában, nem lett volna jó elbambúlni.

SZ.M.: - Hogy ha simán megvan a 8848 m, akkor onnan már nincs messze a 10000 m sem. Nekem valami 96xx lett, miután rányomtam Strava-n a correct elevation data gombra. Szóval nem mindig szent amit az óták írnak. Valamint ha igénylitek szóljatok bringás barátoknak ismerősöknek, pár hasznos tanács, vagy 1-2 közös kör rengeteget segít abban, hogy gyorsabban teljen az idő. Ezúton is szeretném megköszönni Boruzs Zsoltinak a társaságot és a tanácsokat. Nem mellesleg, ő is mászott mellettem majd 6000 m szintet, az Everesting kisérletem alatt.

Középen balról Zsolti és Marci, és a lélekápoló segítők Marci everestingjén.


Köszönjük a riportot, gratulálunk ehhez a nem mindennapi teljesítményhez! Marci Strava-n rögzített útját itt, Zsoltiét pedig itt találjátok. Ha követnétek a fiúk bringás kalandjait Instagrammon: Zsolti és Marci.


Fotók: Apjók Róbert, Boros Balázs Mókus, Boruzs Zsolt, Szamos Márton Szerkesztette: Boros Balázs Mókus



Copyright Bikepacking Hungary 2019
Budapest, Hungary

info@bikepackinghungary.com