DZD 300 beszámoló - Közel 24 óra bringával Dél Zala Dombjain

Updated: Apr 19

Előtte

2010 óta sok kihíváshoz volt szerencsém, mentem gyorsan, mentem sokat. Futottam, gyalogoltam, bringáztam. Egek! Még úsztam is 😅 Komolyabb ultra terepbringázást 2017 óta csinálok, én is felültem a gravel/adventure vonatra ami azóta is száguld.

A DZD300-ra tavaly bukkantam rá, mikor is hazánk instant túráit tanulmányoztam bringás szemmel. Szerintem nem vagyok vele egyedül, az instantok közül először a futó kihívás, a Kör jött velem szembe, és azóta is mozgatja a fantáziámat ez az instant kihívás téma. Ezeken csak a pálya van és Te, lássuk mit tudsz! Olyan őszinte ez! Nemzetközi bikepacking körökben is egyre népszerűbbek az ún. FKT (Fastest Known Time) döntésre irányuló próbálkozások, amik híres túraútvonalak valaha rögzített leggyorsabb idejét igyekeznek felülírni. A komolyabb, igazán jegyzett idők általában nehéz, embert próbáló kihívások. Egyre több profi bringás is megpróbálkozik ilyenekkel, úgyhogy baromi magasan már a léc. Nálunk ez még nagyon nincs így, bár valahol remélem, hogy én is hozzájárulok ahhoz, hogy erősödjön a komoly kihívást jelentő instant túrák népszerűsége.


Szóval, a Dél Zala Dombjairól: ez alapvetően egy futó pálya, ezt a szervezővel, Kele "Vidra" Attilával beszélgetve hamar leszögeztük. Rég futottam már, de emlékszem milyen 40-50 km-t futni terepen. 300-at teljesíteni? Azt én most nem is tudom elképzelni, mega teljesítmény bárkitől! Na, de vissza két kerékre! Ahogy írtam, alapvetően nem kerékpáros, pályáról van szó, mutatja ezt az eddigi bringás teljesítések mennyisége is: egyelőre a DZD nem egy népszerű bringás kihívás. (Reméljük ez majd változik!) Ettől függetlenül bringázható (részletek lent), bár morálisan feszegeti a határokat, hiszen végig gyalogtúra útvonalon halad. Ez felveti az őskonfliktust gyalogos és bringás között, de Attila jogosan tette a bringás teljesítést bele a túra kiírásába. A Zalai dombság látogatottsága, turista forgalma nem hasonlítható össze a Pilissel, a Mátrával és a Budai hegységgel. Itt a felfestett turistajelek nem hívogatják emberek százait az erdőbe. A teljes, 22 órás, hétvégi kintlétem során a festett jelzéssel ellátott útvonalakon mindösszesen 6 emberrel találkoztam, abból kettő vadász volt. Szerintem van különbség festett jelzésen bringázások között, valahol nem, valahol igenis engedném. A DZD útvonala az utóbbi kategóriába esik.

Szkeccsi hidak

A pályáról legtöbbet elmondó számokat Attiláék pengén megszerkesztett oldaláról hozom:

"Táv: 300 km. (Saját méréseink alapján a valós távolság kb. 310 km.)

  • Szint: 6000 méter.

  • Dombok száma: 60 db.

  • Terep és útvonal: az útvonal kialakításakor cél az, hogy bemutassa Dél-Zalát az útvonalra felfűzve a legszebb részeket. Ennek megfelelően javarészt zalai erdőségek, rétek, pincesorok, érintőlegesen települések. Az útvonal végig jelölt turistaútvonalon halad, a 300 kilométerből 215 km (72%) terep (murvás út, földút, erdei út, ösvény), 85 km (28%) aszfalt.

  • Szintidők 300 km-es teljesítés esetén: -gyalogos/futó 90 óra (átlag 3.3 km/h v. 18:00 p/km) -bringa 60 óra 3×100 km-es teljesítés esetén: -gyalogos/futó összesen 72 óra (szakasz szintidő 26 óra) -bringa összesen 48 óra (szakasz szintidő 18 óra) 600 km-es teljesítés esetén: -gyalogos/futó 168 óra

  • Teljesen ingyenes a nevezés, és a sikeres teljesítőknek a finisher érem és finisher póló is ajándék.

  • Hagyományos értelemben vett futóverseny- és teljesítménytúra-időpontok nincsenek, ez egy bármikor teljesíthető ultra trail, terepultra."

A szintet, a térképet és egy hangulatfotót szintén a hivatalos weboldalról hozom. A "bejárás" után jelentem minden adat és alábbi kép is valós. Tényleg ennyi a szint, itt megy a pálya, és volt ilyen naplemente is. 😉 Mondjuk botot nem vittem.


Indulás (regisztráció) előtt a megszerezhető pálya infók ismeretében 2 nagyon fontos dolgot kellett tennem:

1. Eldönteni, hogy mikor megyek. Avagy találni egy jó időjárás ablakot - Zala megye talaja egy különleges szörny. Szárazon szelíd, hagyományos föld, kicsit porzik, néhol kicsit homokos, de semmi komolyabb veszélyt nem rejteget. Azonban eső esetén vigyázz! Felbukkan a híres "ragaszkodó" agyagszörny! Ezt a Divide bejárásokról már jól ismerem! Veszélyes. Üvöltesz tőle! (köszönöm Sanyi, Emese, Laci és Derva) Tényező a hőmérséklet is: nem vagyok válogatós, de azért az jó, ha nincs kánikula nap közben és nincs túl hideg éjszaka. Persze ez nagyon ritka, de azt hiszem kifogtam. 18-21 fokom volt napközben, ami 6 fokos éjszakai minimummal optimális volt bringázásra. Az eső a 18. óra körül kicsit megmutatta magát, de szerencsére nem volt komoly, és akkor már nem érdekelt. 😎 Erős déli szelem az volt, de azt gondolom ez nem befolyásolt sok mindent, nem panaszkodom miatta. Végül, de nem utolsó sorban, a növényzet is egy pályát meghatározó tényező: nyáron, gazdag, burjánzó növényzetben ez a túra sokkal nehezebb lenne! Belógó ágak, szúró vágó növények és a dzsindzsa, az nem segít. Volt benne részem, de olcsón megúsztam. Összegezve: A DZD bringás teljesítésére egy kora tavaszi vagy késő őszi időpontot ajánlok, amikor már ritkul a növényzet, és kevéssé csapadékos, jó (meleg) idő van. Nagyon jól választottam, és szerencsém is volt, ez bejött.


Így kell időablakot választani! Szuper időm volt!

2. Eldönteni, hogy milyen jellegű teljesítést tervezek - Két lehetőség van: 1. Kaland: túrázok, főzök, kint alszok, és élvezem az életet. 2. Teljesítmény: megyek amennyit tudok. A döntés nehezebb volt, de itt most rövidre zárom: a kettest választottam. Benne van, hogy visszajövök egy "egyes típusú" találkozásra is. Egy kis csapattal szuper élmény lenne!

A leírás, és a teljes weboldal nagyon hű, helyes és hasznos infókkal van tele. Mint egy instant túra motorja, a honlap meghatározó jelentőségű, és ez bizony igazán szép munka a szervezők részéről. Regisztráció után automata email üdvözöl, ahol minden teendő bemutatásra kerül, köztük a saját fejlesztésű tracking rendszerük. Wow! Az ingyen finisher póló és érem pedig tényleg hab a tortán. Attila és párja Detti profitszerzési célokat egyáltalán nem fűznek a DZD-hez, szeretik csinálni. Mikor ez szóba jött a beszélgetésünk során, akkor Attila kiemelte, hogy valóban love projekt ez, egyedül akkor megy el a kedve amikor felkészületlenek jelentkeznek, és csak egymás idejét vesztegetik, valamint akár önmagukat is veszélyeztetik. Emiatt bevezettek a nevezési folyamatba egy lépést ahol kötelező megadni az eddigi ultrás tapasztalatokat, ahogy Attila fogalmazott, "5 órás utcai maraton után ne jöjjenek ide, nem tudják megcsinálni" Ebben teljesen igazat adok neki, bringás oldalról is ezúton üzenem, hogy csak haladó, komoly terep tapasztalattal rendelkezők jelentkezzenek, akik tudnak nehéz terepen stabilan 100 km fölött menni naponta. Balatonkör sikeres teljesítés után még nem ajánlott a 60 órás szintidőt sem megcélozni a DZD-n.


Ennyit az előkészületekről, induljunk! Alatta


Ahogy feljebb írtam, teljesítmény alapon álltam neki a túrának, így délután 17 órás indulást választottam. A döntés oka, hogy frissen belemenni az egész éjszakába nekem jobban megy mint fáradtan. Azt tudtam, hogy mindenképp lesz éjszaka, és így ítéltem meg a legjobbnak. Családi segítséggel (köszi Robi!) eljutottam hát Nagykanizsára a rajt helyszínére, és az ikonikus villanyoszlop mellé beálltam egy rajt fotóra. Íme:

Marci, Chisel, és a helyi parkoló vállalat, mint főszponzor!

A lámpa egyébként egy emlékmű, Babochay János néhai városbíró parádés idézete áll rajta: "Az utcai lámpa nem arra való, hogy velágítson, hanem arra, hogy erányítson."


Gyors becsekkolás után el is lószoltam, szó szerint. Valamivel nagyon felspannolhattam magam, 170-es pulzuson száguldottam az első percekben. Ilyenkor a szokásos gondolatmenet playlist fut le újra és újra: 1. elég jó erőben vagyok 2. mit hagytam otthon 3. mennyire lesz ez nehéz?. Hogy tartalmilag ne legyek kicsapongó, ezen gondolati gerinc mentén írom le a tapasztalataimat.

1. "elég jó erőben vagyok"


Tényleg így volt. Célirányosan ilyen hosszú távokra készülök, és idén elég jól sikerült eddig a bringás edzésem. Ezt tudtam előre is, de rég mentem már 10-12 óránál többet egyben. 21 óránál többet egyben meg még soha. Szóval nem volt kérdés, hogy itt egy erős tempókontroll kell, és a 15 óra menés utáni állapotom lesz a meghatározó, nem az addigi.


A célirányos felkészülés idén - életemben először - edzői jelenléttel zajlott. A Plandurance csapatából Varga Szabolcs irányította a kerékpáros edzéseimet, ami egy intenzív téli erőfejlesztéssel kezdődött. Aka: mint az állat, intervalloztam a görgőn a lakásban. Na az egy kettes típusú élmény. Vagy inkább hármas: akkor mikor csinálod, szar, utána visszagondolva is nagyon szar, viszont jól megerősít. A DZD-n is kétség kívül hasznát vettem ennek. A 60 db rövid, meredek mászáshoz kellett a kerékpár-specifikus erő.

Ezen kívül fontosnak tartom szimulálni az adott eseményt amire készülök, és ennek megfelelően sokat mentem szintes terepen. Ezt még megtoldottam egy mini edzőtáborral is: két héttel a nagy menet előtt csináltam egy nagyobb blokkot (10 nap alatt 45 óra) ahol 10-12 órás, és több 6 órás tekerésem is volt, sőt még két szintes gyalogtúrát is beleraktam, felkészülve a tolásra. Ezek baromi jól beállítottak engem is és a felszerelésemet is.


A sok bringázás mellett már 1,5 éve járok szakemberhez, Kriván Andráshoz (PhysioPro) erősítő edzésekre, ahol kimondottan ilyen terhelésekre készülünk. A felügyelt alkalommal együtt átlagban heti 1- 1,5 órát erősítek, amiről azt gondolom, hogy ekkora terhelésekhez, sérülés megelőzéshez, általános egészség megőrzéséhez elengedhetetlen. Ezt mindenkinek nagyon erősen ajánlom!


Ami kicsit balul sikerült, az az előzetes pihenés. Ahogy írtam, délután 5-kor indultam, ami feltételezné, hogy legalább egy délutáni alvással készültem a teljesítményre. Sajnos nem így volt, a természetes bioritmusomat nem sikerült meghackelni. A DZD napján reggel 7-kor keltem fel, tettem-vettem egész nap és délután 2 körül próbáltam magamra erőltetni egy egyórás powernap-et. Ez felemásra sikerült: nem tudtam aludni, csak relaxáltam csukott szemmel. Sejtettem, hogy ez vissza fog köszönni, így is lett: másnap délután, 18 óra tekerés után, volt olyan holtpontom amit ennek tudok be. Egész egyszerűen fáradt, álmos voltam. Egy ponton azt is megkérdeztem magamtól, hogy "mit keresek itt"? De rögtön tudtam, hogy ez csak költői kérdés, el is kezdtem tekerni még mielőtt túl mélyre szántott volna ez a fáradtság előidézte gondolat.


Az ultra teljesítések során kiemelt fontosságú a lelkiállapot, a mentális erő is. Erre a DZD kapcsán nem készültem igazán, könnyen hangolódok a hasonló kihívásokra, nekem fejben nem okoz nagy nehézséget eldönteni, hogy 20+ óráig biciklizni fogok. Segít a tapasztalat is: a pálya adataiból, és egy-egy beszámolóból össze tudtam rakni, hogy mire kell készülnöm. Elég jó képem volt arról, hogy mennyire lesz nehéz - ez végül be is bizonyosodott, nem tévedtem. Persze kellenek motivátorok is! Engem motivált, hogy első kerékpárosként teljesítsem a kihívást non-stop, alvás nélkül. Motivált, hogy menjek egy jó időt. Motivált még néhány magán jellegű fogadalom. Ezek elégnek bizonyultak, hogy átlendítsenek 1-2 kisebb holtponton, nem törtem meg lelkileg.

Amire büszke vagyok, mint mentális felkészültséget/fókuszt igazoló adat az a haladási idő/össz idő aránya. A Strava 20 óra 6 perc mozgási időt ír a 22 óra 14 perc bruttó időre, ami 90%-os mutató. Tehát a teljes idő 90%-ában haladtam. Azt hozzá kell tennem, hogy én mást mértem, szerintem a nagyon lassú mozgási idő (tolás) sokszor kimaradt a Strava kalkulációjából. Az én méréseim szerint 1 óra 30 perc körül volt az állásom, akkor az a 90% igazából olyan 93%. Ez nem lényeg, maradjunk annyiban, hogy 90% fölött az nekem jó, elégedett vagyok vele.

Nagy lámpa erányított

2. "mit hagytam otthon"

Spoiler: semmit. Írtam egy listát a cuccokról amiket vittem, és ha már itt tartunk, a cuccokról amiket ettem. Fontos: a túrát teljesen önellátó szellemben teljesítettem. Nem vettem igénybe külsős segítséget, nem volt kísérőm vagy előre lerakott frissítőm. Végig Attiláék által kidolgozott POI-k alapján kerestem vízvételező helyeket, és összesen egyszer, 15 óra után, Lenitben egy benzinkúton álltam meg vásárolni. - Bicikli (a linkre kattintva olvashattok egy cikket a bringámról)

- Ruha: Fizik Terra ergolace x2 cipő, Shimano lábmelegítő, Rapha nadrág, Bátor Tábor technikai póló, Decathlon merino bringás mez, 5 peaks 500 sál, Buff sapka

- Lámpák (Fenix HM 65R fejlámpa, SON dinamós első-hátsó lámpa)

- Két darab Acepac feedbag

- Egy Wahoo Elmnt Roam és egy Garmin eTrex 32x GPS

- Egy Mókush váztáskában az alábbiak

- Mellény, kabát

- Pumpa, pótgumi (x2), tubeless javító, gumijavító

- Nivea (minden kidörzsölés ellen, ipari mennyiségben)

- 10,000 mAh powerbank, töltőkábelek

- Pótelemek fejlámpába, eTrex-be

- 2x 950 ml kulacs a villán - 5-6 töltésre emlékszem, kb. 10-12 litert ihattam. Ennek kb 40%-a a lenti készítményekkel bekevert izós víz volt, nem tiszta

- Egy ultrafutó hátizsák (Decathlon), főleg abban (meg a váztáskában, feed bagben) a frissítés:

- 1 zacskó goldfisch - elfogyott

- 1 zacskó magozott aszalt datolya - 75 %-a elfogyott

- 2 x kókusz rúd - elfogyott

- 2 x 150 ml-es gyümölcspüré - elfogyott

- 4x SiS Beta fuel - 3 elfogyott

- 1x SiS koffeines zselé - elfogyott

- 2x SiS kólás koffeines pezsgőtabletta - elfogyott

- 1x Fresubin ital - elfogyott

- 1x Snickers - elfogyott

- 2x gyümölcspüré szelet - elfogyott

Beszerzés, 15 óra után lentiben a benzinkúton:

- 2x hot dog - elfogyott

- 1x 500 ml kóla - elfogyott

- 1x 500 ml vitamin víz - elfogyott

- 1x 7 days duo max - elfogyott

- 1 zacskó chips - elfogyott


3. "mennyire lesz ez nehéz?"


Avagy a "Milyen volt a pálya?" kérdésre a hosszú válaszom következik: Óvatosan indul a DZD, az első 50 km meglepően könnyű. Kitekerhetők voltak a mászások, kellemes, sokszor jó minőségű szórt kavicsos az út, nagyon jól haladtam, majdnem 20-as átlaggal.

Üdv a fedélzetről: 28 km-nél kerülöm a nagykanizsai Csónakázó tavat.

Tudtam, hogy ez csak bemelegítés. A szint adatok sem voltak arányosak a 300 km / 6000 m nagyképpel és hiányoztak a védjegyes zalai kaptatós mászások. Csak várnom kellett, és türelmesen menni a neheze felé. Utólag visszagondolva úgy látom, hogy Galambok és Nagybakónak között, 50 km-nél kezdődik a DZD, itt indul a kihívás. Ekkora távon ekkora szintemelkedést összeszedni úgy, hogy a pálya legmagasabb pontja csupán 340 m-el tengerszint felett van, csak rengeteg, nehéz és meredek mászással lehetséges.

A leírásban írt 60 db mászás mennyisége reális, tehát ez egy hosszú hullámvasút. Mászástól mászásig mész, nincs hosszú pihenés. A 60 közül érzésre és emlékezetre hagyatkozva 30-at mondanék nehéznek. Strigulázhattam volna, de nem tettem, így csak becslés a szám: 10-15 alkalommal toltam/ vittem a bringát. A szintgyűjtés tehát az első 50 km után indul el ezen a "zalai hullámvasúton", utána nagyjából végig egyenletesen nehéz, azonban a végére megkérdezi, hogy miből vagy. Az utolsó 30 km-en jön a már mások által elnevezett "Kék Fűrész": a kék túra egy különösen alattomos szakasza. 10-15 % emelkedő intenzíven és röviden, majd 10-15% technikás lejtő intenzíven és röviden. Ha jól számolom, mindezt 7-szer, amiből hármat tekertem, négyet toltam. Egyrészt brutál nehéz, másrészt itt már 20 óra körül jártam, fáradtabb is voltam, éreztem az addigi terhelést.

Bringás ajánlásom a DZD mászókáira: jóval 1:1 alatti áttétel, és egy könnyű, nem túlpakolt bicikli amit tudsz tolni/vinni.

A fenti képeken egy könnyebb 10%-on csapatom Nagykanizsa külsőn

A szinten kívül amitől a DZD több egy sima 300-as túránál, az a terep. Az első 50 km-en a szint és a terepnél is könnyen adta magát, utána azonban elindultunk. Annak a 72% (216 km) terepnek nagy része, szerintem kb. a fele szórt, kavicsos út ami haladós, a másik fele viszont alap nélküli földút, túristaút vagy ösvény. Ezek jó nagy lutrik, lehet jól járható, de lehet rajta óriási traktorcsapás(!), vízmosás, vadállat dagonya, letörés, gallyak, egyéb akadályok. Változatos volt ebből a szempontból a felsorolásból mindennel találkoztam. Kimondottan nagy problémába egyszer ütköztem, erről csináltam is egy első osztályú fotót:

Bringás akadálypálya: Kék kereszt, Zala megye. 2021. április 11, 0 óra 30 perc.

Fél egykor, a Hahótról lefelé 7 db ilyen megtermett bedőlt fa által alkotott akadálypályát küzdöttem le 10-15 perc alatt. Próbáltam jobbról, balról, alulról, felülről. Nem ment, végül áttörtem magam középen. Ez volt a legnagyobb és egyetlen terepakadályom, ahol tényleg elidőztem. Ezen kívül haladós, bringázható volt a terep, bár montis sztenderdekkel talicskányi időt hagytam a lefeléken. Ennek az az oka, hogy az ösvényeken jellemzően nagy mennyiségű avar alatt letört ágak, gallyak, kövek bújkálnak. Ezt sötétben és/vagy fáradtan nem szeretem és nem akarom kockáztatni. Eredmény: minden ilyen szakaszon fékkel jöttem le. Ha a 60 emelkedőhöz 60 lejtőt társítunk, itt is 30-at mondanék nehéznek, ami vagy "túl technikás", vagy az itt írt zavaros növényzet miatt késztetett óvatosságra. A csapatós kollégáknak üzenem, hogy van benne 4-5 lefelé ami viszont nagyon élvezetes single trail, a pálya itt sem okoz csalódást. Hardcore lejtőzős arcoknak is élvezetes lehet!

Bringás ajánlásom a DZD terepviszonyaira: Könnyű MTB, min. 2.2-es gumikkal. Ha van benne teleszkóp az előny, de nem menjen a súly rovására. Én egy merev villával mentem, ráadásul túl nagy nyomással 🤦🏻‍♂️ - ezt máshogy csinálnám, most azt mondom, hogy leginkább egy könnyű összteleszkópos XC bringával vágnék neki újra.


Az éjszakai menésről egy gyors gondolat. Nem olyan könnyű ez, el kell tudni fogadni, hogy egy sötét erdőben mész egyedül. Amint viszont ez megvan, semmihez nem fogható nyugodtságot kapunk cserébe. Így volt velem is: az elején azt tudtam megfogalmazni negatív érzésként, hogy alacsony a biztonság érzetem. Nem az erdőtől, az állatoktól vagy nem létező horror film szereplőktől tartottam, hanem csupán a kiszolgáltatottságtól. Mentem már sokszor éjszaka, de legtöbbször nem egyedül. Egy eseményen vagy közös gyakorlaton/tekerésen ha történik valami, akkor van körülöttem más, többen figyelnek minket, és mi is figyelünk egymásra. A DZD-n 4-5 ember tudott rólam, de egyrészt nem voltak a közelben, és nem is vártam tőlük, hogy éjszaka végig figyeljenek, vagy, hogy 30 percenként felhívjanak, hogy minden rendben van-e. Nem veszélytelen ez a műfaj, hallani rém történeteket montisokról akik elesnek az erdőben, eszméletüket vesztik és 1 nap múlva találják meg őket. Na ez a kiszolgáltatottság nem jó érzés, ott kellett lennem fejben és vigyáznom kellett magamra. Tiszteltem a pályát, és elkezdtem élvezni az éjszakai menést. Bele tudtam helyezkedni az éjszakai erdő életébe. Beszélgettem az állatokkal, izgatottan figyeltem, ha felvillant egy szempár a távolban. És végül sikeresen, probléma nélkül magam mögött hagytam a sötét erdőket.

A Kőszikla szurok. Ide azért nem kellett lemenni bringával, de sok technikás lefelé van a pályán

Domborzati és terepet illető megfigyeléseim után (ha itt vagytok még) akkor most arról szólnék, hogy milyen volt ezt megélni. Jó hangulatban telt az egész kihívás, élveztem a tájat, a pályát és önmagam megismerését. Nem bánom, hogy teljesítmény célokkal jöttem ide, bár felismerem, hogy élvezetesebb lenne a pályát 60 óra alatt buliból teljesíteni. Végül 22 óra 14 perccel zártam a DZD300-at. Ezt jó időnek tartom, elégedett vagyok vele. Bőven lehetséges itt 20 órán belül menni, azt érzem én is, hogy képes lennék rá célzottabb pálya felkészüléssel, egy jobb esemény előtti pihenéssel, jobb frissítéssel és gyorsabb lefelékkel. Azt bevallom, hogy miután láttam, hogy 24 órán belül leszek, de 20 óra alá nem tudok menni, akkor "elvettem a gázt" - ezzel együtt a motivációm is lankadt egy keveset az egyfelvonásos előadás végéhez közeledve.


Az erányító lámpánál 22 óra 14 perccel később. Szerintem jól nézek ki, de a nagy szemüveg jól takar: fáradt vagyok

Utána


A legnagyobb támogatóm, a párom; és a szervező Attila vártak a célban. A párom üdvözlő csókjai, egy jól megérdemelt Finisher fotó, a fáradt de elégedettségérzetet nyújtó megérkezés tette számomra idillivé ezt a napsütéses vasárnap délutánt Nagykanizsán.


Attila kis időt kért mire elkészítette a névre szóló(!) finisher pólót. "Előre sosem csinálom meg! A legtöbben nem érnek célba!" 😀 Rögtönzött, zanzásított élménybeszámoló majd ökölpacsi következett. Ott nem indultam volna el még egy körre, de kifejezetten nem volt "soha többet" érzésem. Vajon nem mentem elég nagy erővel?

Fekete póló = business

Egy órán belül hazaértünk a mamahotelbe, ahol egy húslevessel, meg rántott hússal folytottam le az erőpróbát. Vasárnap 18 órakor, 22 óra 14 perc tekerés és 35 óra ébrenlét után feküdtem le aludni. Másnap 7-kor keltem, 13 órát aludtam. Csodálatos az emberi test, milyen jól érzi, hogy mire van szüksége!


Örömmel jelentem, hogy szerdán már teljes értékű mozgást, csütörtökön pedig egy egészséges bringázást már tudtam produkálni, tehát nem nulláztam le magam teljesen. Vannak utóhatásai az erőkifejtésnek, érzem a testem itt-ott, de nem sérültem le, és nem hajtottam túl magam. Ezt korábban nem mindig tudtam elmondani magamról egy-egy komolyabb sportesemény után, úgyhogy itt is van nyoma fejlődésnek - ez jó. Ne hajtsátok túl magatokat! Köszönöm mindenkinek aki támogatott bármilyen formában. Hiszek a hosszú távú kerékpáros túrázásban, hiszek a kihívások fontosságában, és nagyon jól éreztem magam a DZD alatt. Minden kerékpárosnak melegen ajánlom, menjetek egy nagyot Ti is Zalában!

Mit csinálnék másképp, ha egy jobb időt akarnék menni?

1. Aludnék az indulás előtt egy rendeset. Így délutáni indulás esetén pár óra is elég lehet.


2. Beiktatnék 7-8 óránként közé egy nagyobb étkezést/ gyorséttermi megállót. Szendvics, hot dog, lángos, hamburger... mindegy, csak valami szilárd, tartalmasabb étel legyen. Ez hiányzott. 2-3 szendviccsel kevesebb ételt vittem a kelleténél és lehetőségem sem volt rá, mert éjszaka, vírushelyzet alatti bezárások által nehezített pályán mentem. Úgy gondolom, hogy kalóriában elég sokat vittem be, de egy idő után a gyomrom nem szerette a tartalom nélküli cukor/maltrodextrin adagokat. Konkrét panaszom nem lett szerencsére, csak diszkomfortot okozott a gyomromban az ürességérzet.

3. Szintén táplálkozás: koffein bevitel! Ez biztos egyéni kérdés, már az elején elkezdtem 75 mg-os koffeines tablettákkal menni, amit 3-4 óránként megismételtem. Aztán eljutottam egy pontra, a 4. tabletta után. Felültem a klasszik koffein hullámvasútra: amikor hatott, akkor nagyon jó volt, amikor meg kiürült akkor nagyon rossz. Viszont már nem akartam ötödiket és hatodikat. Utólag azt gondolom, hogy jobb lett volna neki se állni.

Mit csinálnék másképp, ha jobban akarnám érezni magam? 1. 60 óra alatt tenném meg a távot, 2 alvással, társaságban. Egy-egy szőlőhegyen megkóstolva a háztájit, tűzön főzve, naplementét és napfelkeltét nézve. Szuper ez az útvonal, nem túloztam mikor azt írtam, hogy egyszer lehet, hogy visszajövök egy ilyen körre!

Adathalmaz

Ha kíváncsi vagy a tekerés részleteire, csekkold az aktivátásom Strava-n:

https://www.strava.com/activities/5108444517

Köszi, hogy elolvastad! Ha szeretnél még hasonló tartalmakat, és érdekel a hosszútávú bringázás akkor csatlakozz a közösségünkhöz a facebbokon:

Bikepacking Hungary facebook oldal: https://www.facebook.com/bikepackinghungary

Bikepacking Hungary facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/358055337935505


Gangel Marcell 2021.04.17


274 views